A címben elhangzó felütés nem pontos, hiszen a 21. században csak nagyon kevés szélsőjobboldali vállalja be a Nagynémet Birodalomhoz tartozó, Európa szerte szigorúan betiltott önkényuralmi jelkép nyílt használatát. Ennek okán folyamodnak más, kevésbé ismert, olykor nem is náci eredetű jelképekhez, amik nem ütköznek jogi akadályokba. De azért vannak ilyenek is (a kép a Nordic Sun Budapest ruhakínálatából származik). Külön bájt ad a pólónak a képre szerkesztett minion. Viccesek ezek a nácik.

Sokkal elterjettebbek azonban a fasiszta indulatokat burkoltabb formában hirdető pólók, ékszerek. A White Pride, napkerék, Anti-Antifa, kelta kereszt, White Division, vagy különböző nemzeti szocialista black metal (későbbiekben NSBM) zenekarok pólói.

Az NSBM a black metal egyik elágazásaként jelent meg a kilencvenes években. A black metal eredetileg egy sátánista, keresztényellenes underground zenei műfajként jött létre Norvégiában, mely a gonosz, erőszakos életvitelt hirdette, szembeszegülve az uralkodó norvég társadalom rendjével. A műfaj művelői olykor a való életben is megélték dalaik tartalmát (pl.: Varg Vikernes templomgyújtogató és sorozatgyilkos tevékenysége). Jelen cikknek nem témája a black metal történelme, pusztán annyiban releváns, hogy ezen műfajból szakadt ki a sokak által csak ”kompromisszummentesnek”, vagy ”igazi” black metalnak nevezett ágazat, mely a gonoszságot, erőt, agressziót és fájdalmat amit az anyaműfaj megteremtett, a fasizmus égisze alá állította.

Azóta pedig igencsak kinőtte az underground szcénát, nemzetközi színtéren szerveznek NSBM fesztiválokat (pl.: Asgardsrei, Day of Honour, azaz a magyar Becsület napja). Egész zenei hálózatok nőttek ki köréje, amelyek összefogják a rasszista, homofób, antiszemita, pogány, keresztényellenes, fasiszta és totalitárius elemekkel bőségesen megszórt zeneiségű bandákat. Magyarországi leágazásuknak, a Nordic Sun Budapest nevű lemez, ruha és ékszer forgalmazónak pedig olyannyira jól megy az üzlet, hogy mostanra Budapest belvárosában, a Damjanich utca 56-ban nyithattak üzlethelységet, ahol aztán a budapesti náci közösség gyülekezhet. Vajon milyen lehet úgy kocsmázni, hogy mindenki náci?

Habár a felvetés kétségkívül izgalmas szituációkat rejt, a XX. század tapasztalataiból merítve talán annyira nem érdemes kipróbálni. Joggal merül fel a kérdés mindenkiben, aki nem szélsőjobboldali, hogy egy nyíltan náci kocsma mégis hogyan nyílhatott meg a XXI. században. Hát úgy, hogy Niedermüller Péter, a hetedik kerület DK-s polgármestere nem lépett fel a náci térnyeréssel szemben, a hatóságok továbbra is hagyják a Becsület Napja körüli neonáci fesztivál éves megrendezését, többé-kevésbé nyíltan fasiszta szervezetek pedig zavartalanul működnek a mai Magyarországon.

Adódik a gondolat az aggódó állampolgárban, hogy meddig lehet tolerálni az intolerancia ilyen szélsőséges formáját? Az NSBM az elmúlt évtizedekben teljes egészében megvetette a lábát a black metal közegében, mostanra már nem csak nácik fogyasztják. Ezen az úton hálózatosodik a nemzetközi szélsőjobboldal, mostanra pedig már kezdenek kijönni a fényre. Miféle emberek azok, akik a népirtást, erőszakot, kegyetlenséget, rosszindulatot és gyűlöletet nem csak hogy nem tartják rossz dolognak, de olyannyira szeretik, hogy nem kevés pénzt költenek arra, hogy ilyen tematikájú ruhákat, zenéket és egyéb tárgyakat szerezzenek be, például a Nordic Sun oldalán keresztül?

Még meddig mehetnek el korunk nácijai? Amíg csak újságokat hoznak létre, mint a kuruc.info, a Szentkorona Rádió vagy a harcunk.info? Vagy amíg csak zenei hálózatok jönnek létre, mint a Blood and Honour vagy a Nordic Sun? Vagy amíg csak nyíltan náci szervezeteket szerveznek meg, mint a Trónus, a Légió Hungária vagy a Betyársereg? A fasizmus térnyerése még akkor is tolerálható lesz, amikor politikailag megszervezik magukat és elkezdik megvalósítani a teljesen elborult nézeteiket?

Ezeknek az embereknek ideológiai alapvetés a zsarnokság, gyilkosság és a nihilisztikus agresszivitás, mindezt pedig általában azok rovására, akik nem tudják megvédeni magukat (etnikai-, szexuális, vallási kisebbségek, szegények, stb.). A fasizmus nem vicc, hanem a társadalmainkat alapjaiban fenyegető kórság, mely ha nem vigyázunk, igen súlyos problémákat okozhat.

Annyi bizonyos, hogy amíg az antifasizmus szitokszó, addig társadalmunk tovább halad a fasizálódás hullahegyekkel kikövezett útján, melynek végén a nyugati civilizáció felgyújtása és a gonoszság uralma áll.