Szeptember 19-én mutatták be a mozikban Szimler Bálint első nagyjátékfilmjét, a Fekete pontot, mely a magyar oktatási rendszer kiábrándító brutalitásáról szól egy Berlinből hazaköltözött tízéves kisfiú, és egy pályakezdő pedagógus nézőpontján keresztül. A film már három díjat is szerzett a Locarnoi Nemzetközi Filmfesztiválon. Egyet Mészöly Anna kapott a történet egyik főszereplőjének megformálásáért, kettőt pedig a rendező, a Concorso Cineasti del Presente szekciójától, és a független kritikusok zsűrijétől.

A történet elején megismerhetjük a frissen Magyarországra érkező ötödikes kisfiút, Palkót (Paul Mátis), akit már az évnyitón leszidnak, mivel az a tűző napon álldogálást megunja, majd leül a földre. Közben, mint ahogy az lenni szokott ilyenkor, iskolatársai közül többen ájuldoznak a forróságtól. Palkó hamarosan első kézből tapasztalhatja meg, milyen az intézmény tanulójának lenni, hiszen hiába jött külföldről, a magyar rendszer szabályai rá is ugyanúgy vonatkoznak. Fekete pontokat kap, mert beszél órán, a tornatanár büntetést ad neki, mert nincs piros pólója, felelések, szidás vár rá. A kisfiú nem érti, miért nem szólhat barátaihoz, ha unatkozik, és miért kell megennie az ebédet, ha nem kéri (ez utóbbit aztán azzal oldja meg, hogy a környéken kóborló macskának adja saját adagját).

Palkó osztálya helyettesítő osztályfőnököt kap Juci néni (Mészöly Anna) személyében. Juci néni fiatal magyartanár, aki most kezdi éppen szakmáját, szeret játszani, beszélgetni az órákon a gyerekekkel. A tanári kar többi tagja ezt nem nézi jó szemmel. Beleszólnak, hogyan kéne tanítania, szerintük túl engedékeny, nem elég szigorú az osztályával, és a gyerekek ezért viselkednek úgy, ahogy. A tanárnő nem csak kollegáitól kap kritikát, egy agresszív apuka számonkéri, hogy miért tanít olyan verset, ami nincs benne a tankönyvben, és felszólítja, hogy ilyet többet ne engedjen meg magának.

Egy szülői értekezleten a szülők nagy része nem képes megérteni és elfogadni azt, hogy az egyik anyuka nem tudja kifizetni az ottalvós osztálykirándulást, és arra kéri az osztályfőnököt, inkább több, egynaposat szervezzen. A többiek rettenetesen felháborodnak ezen, az empátia teljes hiányával szólogatnak be a szegény, de büszke anyukának, aki nem fogad el anyagi segítséget a megértőbb szülőtársaitól sem.

Juci néni egyik nap szemtanúja lesz annak, ahogy a tornatanár a földre nyomja Palkót, majd ráüt a fejére, amiért az nem engedelmeskedik neki, nem hajlandó végrehajtani a büntetésül kapott feladatát. Ezután nemsokkal kérdőre is vonja a férfit, azonban az nem látja a problémát, úgy gondolja, oka volt fizikai erőszakot alkalmazni, mert a gyerek nem tud beilleszkedni a rendszerbe és képtelen betartani az ő szabályait. A tanár úr tette semmi következménnyel nem jár, viszont Juci sem erőlteti meg magát túlságosan, hogy bármit is elérjen az ügy érdekében. Az igazgató nem hajlandó segíteni, ezért egy idő után a tanárnő is beletörődik a helyzet kilátástalanságába, nem válik harcos védelmezőjévé osztályának. A film készítői szerint ez teljesen szándékos, mivel egy rendszer ellen lázadó, változtatni akaró pedagógus célba érése nem igazán reális magyar viszonylatban nézve.

A kisfiú és a testneveléstanár között nem ez az első konfliktus, Palkó ellen korábban fegyelmi eljárást indít a férfi, amiért az trágár csapatnevet választ az iskolai sorversenyen. Az ominózus eset után a barátait eltiltják szüleik Palkótól, szinte senki nem barátkozik többé vele, amit ő egyáltalán nem ért.

A tettlegességig fajult büntetés után a fiú teljesen bezárkózik, nem hajlandó senkihez sem szólni, nem reagál tanárai kérdéseire sem, minden kapcsolatot megszakít a külvilággal.

Eközben azt is láthatjuk, milyen nehézségekkel küszködnek az intézmény dolgozói. Az egyik teremben kiesik egy ablaküveg. A probléma orvoslását a technikatanár sürgeti, ám sikere neki sem lesz, a tankerület nem ad támogatást, pályázni kell a javíttatásra, azonban erre rettenetesen sokat kell várni, a tanterem meg közben ott áll fedetlen ablakkerettel. Egy másik pedagógust azért rúgnak ki azonnali hatállyal, mert az tagja civil szervezeteknek.

A történet végén nincs boldog befejezés, a vétkesek nem kapják meg méltó büntetésüket, és az áldozatok sem jutnak megnyugvásra. Senki sem tesz semmit, hogy változást érjen el, hiszen minden próbálkozás kudarccal végződik. Főhőseink belesüllyednek a zord apátiába, mely körülveszi őket és beletörődnek nyomasztó helyzetükbe.

Nekem nagyon tetszett ez a film – már amennyire egy ehhez hasonló témáról lehet így beszélni. A színészek remekül alakítottak, a történetszál érthető volt, nem éreztem túl soknak vagy túl kevésnek sem a mondanivalóját. Hihetetlenül reálisan mutatja be a jelenlegi magyar oktatás struktúráját, a legtöbb eseményről saját emlékeim is vannak. Igazán érdekesnek tartom a téma külföldi oldalról való szemlélését, hiszen olyanoknak, akik kívülről, felvilágosultabb országokból jönnek, a mi helyzetünk akár disztópikusan is hathat. A rendező, Szimler Bálint saját tapasztalatokból is építkezett a film megírásakor, ő kilencéves korában költözött haza Amerikából, Palkóhoz hasonlóan élte meg a hirtelen, drasztikus váltást. Olyan érzés lehet ez, mintha az időben is visszautaznánk, nem csak országot váltanánk. Számomra vizuálisan is tökéletes élményt adott a film, a forgatáshoz használt bútorok egy az egyben megtalálhatóak a legtöbb magyar iskolában.

Iszonyatosan pozitívnak tartom azt, hogy mostanában egyre több alkotás készül a témában. Tudja csak meg mindenki kül- és belföldön egyaránt, mennyire elmaradott a rendszerünk!

Még rettenetesen sok dolgot tudnék írni erről a produkcióról, viszont talán mindenki jobban jár, ha most befejezem. Menjetek inkább, nézzétek meg minél hamarabb, bármely korosztálynak fájdalmasan ismerős lesz, ebben biztos vagyok.