Az Elfogy a levegő, Moldovai Katalin 2023-ban bemutatott játékfilmje egy valós esemény alapján készült. Amikor megtudtam, hogy az eset Romániában történt, nagyon meglepődtem, hiszen az egész ügy fájdalmas aktualitásával teljesen olyan, mintha egy magyar iskolában zajlott volna le.

Bauch Ana (Krasznahorkai Ágnes) egy nívós iskola, a Balassi Gimnázium magyartanára. Kreatív, élvezhető órákat tart, emellett ő vezeti az iskolai drámakört, a diákok imádják, kollégáival is jó a viszonya. Az egyik irodalomórán, mikor a 11. osztállyal a szimbolizmust veszik, Ana Agnieszka Holland – Teljes napfogyatkozás című filmjét ajánlja tanítványainak, hogy segítse őket a korszak szemléletének megismerésében és könnyebb megértésében. Akinek nem világos, a Teljes napfogyatkozás két francia szimbolista költő, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine tragikus románcáról szól.

Az egyik fiú apja véletlen meglátja, mit néz otthon a gyereke, és megtudja, hogy maga az irodalomtanár ajánlotta a szerinte elítélendő életformát népszerűsítő filmet. Felháborodik, majd feljelenti Bauch Ana tanárnőt.

Fia, Viktor, akit Sándor Soma játszik, szeret verseket írni, és a focicsapat helyett inkább Ana drámakörébe jár, apja tudta nélkül. A tanárnő tehetségesnek tartja Viktort, és arra ösztönzi, hogy ne hagyja abba az írást. Ana próbál beszélni a fiú apjával, azonban ő nem hajlandó vele normálisan kommunikálni. Viktor láthatóan nagyon sajnálja és bánja a történteket. Az események végére egyre sötétebb gondolatok fordulnak meg fejében, osztálytársai is őt okolják a tanárnőt ért atrocitások miatt.

A feljelentés után tárgyalásra kerül sor, majd Anának az iskolában egy pedagógusokból alakult bizottság előtt is meg kell védenie igazát. Az iskolaigazgató és a többi kolléga eleinte határozottan kiáll a nő mellett, viszont ahogy a helyzet eszkalálódik, egyre inkább elpártolnak mellőle, néhány munkatársat kivéve. Az iskola támogatását megvonja a tankerület Ana tevékenysége miatt, ez is szítja a feszültséget a tanári kar és közte. A bizottság abban egyezik meg, megrovót ad a nőnek, aki ezt nem fogadja el, hiszen nem tett semmi elítélendőt. Egyre kevésbé támogatja őt az intézmény, a gyerekeket kikérdezik, kérdőíveket töltetnek ki velük a magyarórákról, majd végül felfüggesztik, később kirúgják Bauch tanárnőt. A dolog talán legtragikomikusabb része az, hogy a tárgyalást vezető bizottság tagjai közül senki sem látta azt a filmet, amely miatt az egész botrány kirobbant.

A film 104 perc, pont elég ahhoz, hogy végig követhessük, miként válnak az egykori barátok ellenségekké, hogyan próbál az állam egyre inkább kontrollálni és egy kontrollálható társadalmat nevelni, és teljesen átérezhessük azt a végtelen szomorúságot és csalódottságot, mely az addig hatalmas lelkesedéssel tanító főszereplőben kezd elhatalmasodni a történet végére. Ana karaktere hihetetlenül inspiráló, egy igazi erős személyiség, aki senkivel sem fél szembeszállni, ha valami sérti a becsületét. Az igazgatónő, Éva (Skovrán Tünde), tökéletes megtestesítője a kétszínű kígyó archetípusának, aki az egyik pillanatban teljes odaadással védelmez, a másikban hátat fordít és cserbenhagy. Viktor karaktere is nagyon szimpatikus, viszont gondolatait sajnos kevésbé fedik fel a történet során. Én egy kicsit hiányoltam a diákok érzelmeinek mélyebb bemutatását, de lehet, pont az volt a film célja, hogy a nézőre hagyja bizonyos karakterek személyiségének kitalálását, plusz itt a fő nézőpont a tanári szemszög volt, talán ezért sem akarták annyira kibontani a tanulók egyéniségét. Nekem a gyerekek nagyrészt határozatlannak, érdektelennek tűntek az üggyel kapcsolatban, nem álltak ki erősen a tanáruk mellett, akit elvileg nagyon szerettek. Úgy gondolom, 17-18 évesen már vagyunk olyan értelmi és érzelmi szinten, hogy ami bánt, ami sérti az igazságérzetünket, az ellen határozottan szót emelünk és nem csak bámulunk a semmibe, miközben a mi jövőnkről rendelkeznek a fejünk felett. Ezeket leszámítva, szerintem a film hangulatát, látványát és a főbb karakterek fejlődését tekintve kifogástalan, nagyon is kiérdemelten nyert díjat több nemzetközi filmfesztiválon.

A filmet egyébként Adela Stan esete ihlette, aki egy tordai gimnáziumban tanított, majd 2017-ben, miután diákjainak ajánlani merte a Teljes napfogyatkozást, egy szülő feljelentette. Adela nem hagyta magát akkor sem, amikor már saját férje sem támogatta, viszont itt végül ő maga adta be felmondását, örökre távozott a közoktatásból. Romániában ez az eset hatalmas port kavart, hozzánk kevésbé jutott el híre a film megjelenése előtt.

Borzalmasan szomorú és dühítő nézni, ahogy Ana elveszti a lelkesedését, ahogy a film végére már belefárad a folyamatos harcba, és méginkább haragot keltő a felismerés, hogy itt egyáltalán nem is a homofóbiáról, vagy ahogy az állam mondja, a gyermekek védelméről van szó, hanem egyedül arról, hogy hogyan tudnak minél jobban kontroll alatt tartani, szabályozni, ellenőrizni addig a pontig, amíg már azt sem tudjuk, mit mondhatunk anélkül, hogy büntetés járna érte. Ha nem állunk ki, ha beletörődünk ebbe, akkor a társadalmunk egy agymosott, minden szempontból irányítható közeggé válik, és onnan már tényleg nem lesz visszaút.