Dél-Korea egy megkísérelt katonai puccson, geopolitikai krízisek sorozatán és az ország eddigi történelmének egyik legnagyobb általános sztrájkján van túl, de úgy tűnik még most sem ért véget az események sorozata. A kérdés, hogy miként jutott el egy gazdaságilag első világbeli ország ebbe a helyzetbe egy gyakran elhangzott, de annál nehezebben magyarázható, melyre a válasz jóval az elmúlt hetek történései előtt rejtőzik. Talán az ország 20. századi történelmének futó ismertetésével könnyebben tudjuk kontextusba helyezni jelen cikk témáját, úgyhogy kezdjük is a Koreai-félsziget történetének ezen részével!

Kína politikai rendszerváltása, Ázsia átrendeződése

A második világháború borzasztó sebeit a világ máig hordozza, ebben Dél-Korea se különbözik. Ugyanakkor a félszigetre jóval nagyobb veszély leselkedett, hiszen a hatalmi újraszerveződése a világnak és Kelet-Ázsiának egyaránt, csak azután kezdődhetett el, az 1950-es években. Ennek kontextusául szolgál, hogy 1949-ben, 4 évvel a háború befejezése után a második világháború idejére leállított kínai polgárháború (a Kuomintang és a kínai kommunisták közös erővel harcoltak a japán császári erők ellen, a kínai egységfront zászlaja alatt) véget ért. A Mao Ce-tung vezette kínai kommunisták elfoglalták a kínai szárazföldet, míg a Kuomintang megmaradt katonai erői Chang-Kai Shek vezetésével a korábban japán megszállás alatt álló Tajvan szigetre menekültek. Így, a háború alatt harcoló koreai gerillák már kettő kommunista nagyhatalom támogatását is élvezhették. Ezzel párhuzamosan emberek százmilliói kezdtek el az addigi gyarmati hatalmaktól függetlenedni Indiában, Indonéziában és az Arab-félszigeten. A korábban gyarmati nagyhatalomnak számító Japán száműzve lett saját szigeteire, amerikai fennhatóság alá téve. Elmúlt az addigi gyarmatosító veszély, és az 1910 óta megszállt Korea újra az önállósodás útján indulhatott el.

Koreai háború, Dél-Korea kialakulása

A második világháború után egy ideiglenes megoldásként az amerikaiak és szovjetek a 38-ik szélességi fok mentén felosztva megszállták Koreát. Ez 1948-tól hivatalossá vált, így a kettéosztott félsziget két oldalán két szuperhatalom állt: Északon a szovjetek, délen az amerikaiak. A két ország eltérő módon közelítette meg a koreai állama létrehozását. A Szovjetunió fokozatosan elhagyta az országot, és átengedte a hatalmat a koreai kommunisták és korábban gerillaként küzdő harcosoknak, mint partnereiknek a hatalmat, akik Kim-ir Szen vezetésével igyekeztek megalakítani egy független, jucheista államot (harmadik utasnak titulált ideológia, jellemzője a kommunizmus és a nacionalizmus keverése koreai karakterisztikákkal, ahogy az sok országban hasonlóan történt a régióban). Dél-Korea ezzel ellentétben nagyban az amerikai megszállásra és pénzügyi támogatásra hagyatkozott. Az amerikai katonai támogatás szükséges volt a délen is jelenlévő kommunista gerillák és agitátorok elleni harcban, mely veszélyeztette a fiatal állam létezését. A kommunista szimpatizánsok utáni keresés még ma is az egyik legvéresebb időszaka a dél-koreai történelemnek, ennek ékes példája a Jeju-szigeti felkelés és annak brutális elnyomása. 1948 április 3-án indult az amerikai megszállás elleni tiltakozásként és a kommunista északkal való egyesülés érdekében. Ezt a felkelést egy év után az amerikai hadsereg közbenjárásával sikerült megfékezni, megölve 14 373 civilt és elragadva otthonaiktól még több ezret. Az amerikai válasz kaotikus volt, és a fiatal ország több pontján is engedetlenséget, dühöt váltott ki. Ez, kiegészülve az észak katonai felkészülésével, hála a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió segítségének, tökéletes pillanatot teremtett. 1950 június 25-én megkezdődött a koreai háború, az északi erők áttörtek a határvonalon és dél-koreai kommunisták csoportjai lázadást szítottak országszerte. A történéseket egy folyamatos oda-vissza harcként lehet a legkönnyebben leírni, mely megint több tízezernyi koreai életet követelt. A konfliktust nehezen, csak 1953-ban lehetett lezárni egy tűzszünet megkötésével, békeszerződés azóta sem született.

A katonai diktatúrák évei és vége

A koreai háború árnyékában nehéz helyzetben volt a dél-koreai adminisztráció. A fenyegetés, mind belülről, mind pedig északról fennmaradt, így a hatalmukat féltve a katonai diktatúra Li Szin Man vezetésével terrort és erőszakot alkalmazott, hogy megakadályozza, bármi ilyen újra történhessen az országban. A baloldali pártokat, lapokat és szervezeteket betiltották, a kommunistákat vagy annak vélt embereket pedig bebörtönözték vagy kivégezték. A végső becslések kb. száz ezerre teszik az emiatt elhunyt emberek számát. Emellett, az 1952 választási győzelme után nem sokkal megszüntette a korábban megszabott két ciklusos limitet, így 1956-ban és 1960-ban is ismét megválasztották (1960-ban az egyetlen politikai riválisa is meghalt, így ellenfél nélkül nyerte meg a választást), bebetonozva hatalmát az országban. Ezt viszont rövidesen az 1960-as választás elcsalása után, az abból fakadó elégedetlenség, kiegészülve a rendszer korrupciós botrányaival, félbevágta. A kormányt és a vele együtt járó kemény politikai elnyomást, az áprilisi forradalom száműzte, ezzel együtt megszüntetve a Li Szin Man vezette első Koreai Köztársaságot, megnyitva a rövid életű koreai köztársaságok listáját. A forradalom után két rövid évig volt parlamentáris demokrácia, melyet egy újabb katonai diktatúra vágott keresztbe. Végül a folyamatos ugrálást diktatúra és demokrácia között az 1987-ig tartó ötödik köztársaság fejezte be, az ország történetének utolsó autoriter hatalmi kísérleteként, amely Cson Duhvan vezetése alatt egy egypárti demokrácia volt. Ezután következett a ma is létező hatodik köztársaság, biztosítva egy biztonságosabb és stabilabb új demokráciát Dél-Koreának.

A millenniumi Korea

Az instabil és kaotikus 20. század után Dél-Korea egy új évszázad elé nézett, mely új lehetőségeket rejtett magában. Nem sokkal az 1997-es gazdasági válság utáni Dél-Korea felfogta a korrupció pusztító jellegét, és annak lebontása elsődleges üggyé vált a köztársaság politikai életében. Az ország legnagyobb cégei, mint a Samsung, a Hyundai és az LG újult erővel agresszív módon terjeszkedtek, egyre nagyobb és nagyobb jövedelmet termelve. Az oktatási rendszer, habár a világ egyik legstresszesebbje (a dél-koreai még a kelet-ázsiai országok között is kiemelkedően stresszes, naponta 16 órát is megkövetelhet a diákoktól), de képes volt fenntartani az innovációt és termékeny munkaerőt képezni. Az ország minden tekintetben felfelé ívelt, és úgy érezte ez az évszázad a katonai diktatúra után végre egy új Koreát jelenthet, talán még az Északkal azóta sem megkötött békével együtt. Ez a gondolkodásmód viszont nagyon hamar felszívódott, a korai optimizmus elpárolgott a koreai népességből. Röviden, elérkezett a 2008-as gazdasági világválság.

Disztópia vagy technokrácia

A világválság eleinte mélyen megcsapta a dél-koreai gazdaságot, 1997 óta első alkalommal leállítva a növekedést és kényszerítve a kormányt radikális lépésekre. Kétségtelen, hogy az IMF mutatói alapján az ország hamar kilábalt a krízisből, már a korai 2010-es évekre, támaszkodva nagyobb cégeire, és a növekvő külföldi igényre termékeik után, viszont érdekes kérdéseket vetett fel az állam és a Samsung, SK, Hyundai, LG, avagy a nagy négy viszonyáról. Mennyire egészséges az, hogyha egy gazdaság 40%-a, (szám szerint 729 milliárd amerikai dollár 2023-ban) és az államháztartás jövedelmének jelentős része ugyanaz alá a négy cég alá tartozik, akiknek dolgozóit az államnak védenie kéne, tőzsdei és gyártási tevékenységeit felügyelnie. Ez, kiegészülve az egyre növekvő vagyoni különbségekkel (az OECD országok között második legnagyobb szegénységi rátával rendelkezik) és különösen az időskori elszegényedés jelenségével, hasonlóan Japánhoz (Dél-Korea 65 év fölötti lakosságának 40%-a a szegénységi ráta alatti jövedelemből kényszerül élni) radikális lépésekre kényszerítette a népességet. Ennek az egyébként merőben konzervatív, anti-kommunista országnak az ifjúsága szakszervezetekbe és érdekvédelmi szervezetekbe kezdte rendezni magát, kialakítva egy egyre inkább politikailag is képzett munkás osztályt. A magát technokráciának gyakran nevezett állam egyre gyakrabban korporatizmusként lett említve, leírva népessége által, rámutatva az ország gazdasági függőségére és annak stabil, de gyakran erőszakosan fellépő kormányára. Még a dél-koreai kultúra is egyre gyakrabban hivatkozik az ország társadalmi kríziseire, az olyan világhírű népszerűségnek örvendő műveiben is, mint a Paraziták című film vagy a Squid Game filmsorozat.

Jun Szogjol geopolitikai szerepe

Dél-Korea jelenlegi elnöke ebben a nehéz helyzetben egy kifejezetten érdekes politikai jelenségként alakítja a politikai teret. Az elnök autoriter, gyakran már fasisztikus kijelentésekkel borzolta a kedélyeket, melyekben gyakran dicsérte Dél-Korea korábbi katonai diktátorát, Cson Duhvant. Ez, habár az idősebb népesség egy részével a nosztalgia miatt nagyon is rezonált, a lakosság túlnyomó többsége egyre gyanakvóbban figyelte az elnök autoriter elhajlásait és azok lehetséges következményeit találgatva igyekezett a helyzetén javítani. Az elnök hatalmas támogatója az amerikai katonai jelenlétének, elkötelezett antikommunista és a régió egyik legerőszakosabb Kína ellenes politikáját képviseli. Így, kitűnő partnere volt az amerikai kormánynak, mint megbízható szövetséges és a sziget lánc erős támogatója (a sziget láncról, mint jelenségről és annak jelentőségéről készülő cikkünket megtalálhatjátok majd a Lebeszen). Tehát, míg a népesség egy igen nagy százaléka gyűlölte, addig az elnök nemzetközi támogatásnak örvendett.

Egy megtervezett katonai puccs?

2024. december 3-án 22:47-kor Jun Szogjol egy tv-s bejelentésben közölte Dél-Koreával, hogy az országban jelenleg zajló állam ellenes tevékenységek és kommunista aktivitás miatt statáriumot hirdet (az elnök és a hadsereget különleges jogokkal felruházó állapot, mint a politikai ellenfelek letartóztatása és tárgyalás nélküli bebörtönzése, a parlament felfüggesztése és sajtó orgánumok fölött gyakorolt különleges jogok Dél-Korea esetében). Ez a döntés sokként érte a teljes közvéleményt, hiszen látszólag hirtelen történt minden. Ezután a parlament egy rendkívüli ülést tartott, felfüggesztve a statáriumot 1:02-kor ellenszavazat nélkül (még az elnök pártja, a konzervatív Egységes Jövő Párt is támogatta a kezdeményezést). A katonaság a gyűlés alatt igyekezett a parlamenti szavazást megakadályozni, de a helyszínen lévő tüntetőknek és a helyzet kaotikus jellegének köszönhetően nem jártak sikerrel, így a szavazás zavartalanul megtörténhetett, a statárium végül hivatalosan 4:30-kor lett feloldva az elnök által a lakosság és a parlament nyomására. A helyzet mély nyomokat hagyott a dél-koreai társadalomban, hiszen ilyen közel az ország 1987 óta nem állt a katonai diktatúrához és elképzelhetetlennek tűnt ezelőtt ilyen vagy ehhez hasonló helyzet. Sokan igyekeznek a történteket megérteni és azok mögé érveket emelni, hiszen ahogy az kiderült azóta, a puccs nagyon is szervezett volt, a kabinet és a katonai vezetés nagy részét bevonva. Az elnök sok okból tehette, hogy feloldja a korábban felvázolt politikai önellentmondást egy katonai diktatúra bevezetésével, hogy egy tényleges belpolitikai krízist előzzön meg, vagy esetleg annak érdekében, hogy a nosztalgiáért éhező választóit kielégítse egy ennyire határozott fellépéssel, sajnos senki sem tudja. Az viszont biztos, Jun-Szogjol minden legitimitását és politikai tőkéjét elvesztette a történések után, előidézve talán pont azt a katasztrófát amit próbált elkerülni.

Jelenlegi helyzet

A népesség azóta különös, az ország életében ritkán látott formákkal próbálta lépésre bírni a parlamentet, mint az általános sztrájk és tüntetések sorozata, melyek intenzitása el is érte a kívánt következményeket. Jun-Szogjolt a legfelső bíróság közjogi felelősség alá vonta, avagy impeachment alá helyezte. Habár ez a folyamat el fog tartani egy ideig, kétségtelen, hogy Dél-Korea politikai élete hatalmas zűrzavar közepén van, és a korábban csak elszórtan jelentkező sztrájkok és érdekvédelmi szervezetek újult erőre kaphatnak az ország kilátástalan helyzete közepette, szóval a káosz még egy ideig nem fog eltűnni az országból. Bármi is történjen, Dél-Korea a régió és a világ egyik legnagyobb gazdasága, Amerika közeli szövetségese és befolyásos katonai hatalom, úgyhogy hatalmas következményekkel bírhatnak az elkövetkező hetek, hónapok a Koreai-félszigetre, de egész Kelet-Ázsiára is!