A mai felgyorsult világban a mozik próbálnak lépést tartani a streaming szolgáltatások végeláthatatlan kínálatával, hiszen az emberek inkább egyhónapi korlátlan filmhozzáférést választanak, minthogy egyetlen filmet néznének meg a moziban. A filmipar így lassan a fast fashion mintájára működik: a mennyiség előnyt élvez a minőséggel szemben. A stúdióknak nem az értékteremtés, hanem a pénztermelés a lényeg, emiatt a már jól bevált sablonokhoz nyúlnak, inkább biztos bevételt hozó franchise-okat gyártanak. Remake-ek, élőszereplős feldolgozások és folytatások árasztják el a piacot, miközben a valóban új történetek háttérbe szorulnak. Futószalagon érkeznek a középszerű alkotások. A kiábrándult emberek inkább már megvárják, hogy streamingoldalakra felkerüljenek a filmek, így a premierélmény is elmarad. Nem is beszélve arról, hogy egyes filmek vizuális-és hangélményét semmilyen házimozirendszer nem tudja visszaadni. Vannak rendezők, (pl: Denis Villeneuve, Christopher Nolan) akik kimondottan mozivászonra szánják a filmjeiket, hogy ezáltal igazán grandiózus élményt nyújthassanak.

Na de miért fontos, hogy fennmaradjon a mozikultúra?

Moziba járni nem csak kulturális és közösségi élmény, hanem rítus is. A teremben csak te vagy és a film. A hatalmas vászon, a fények, ahogy kialszanak, a termet betöltő hang. Mindent ki tudsz zárni, a telefonod a zsebedben marad és végre teljesen a filmre figyelsz. Nem tudod megállítani, átugrani a lassú részeket, nem állítod meg, mondván, ”később befejezem”. Ott egyszerűen nincs „később”. Ott csak a most van.

A nézők közti láthatatlan kapcsolat — az, hogy idegen emberek ugyanazt élik át, ugyanabban a pillanatban — olyan közösségi élmény, amelyet a nappalid képernyője nem tud visszaadni.

De akkor mi a megoldás?

Művészmozik. Autentikusabb élmény, mint beülni valamelyik pláza mozijába, mégis ugyanaz a popcornillat lengi be a termet. A művészmoziba járás esemény: nem csak „szabadidőmben beugrok megnézni valamit”. Az ember szinte már ki akar öltözni, hogy megtisztelje a helyet, a filmet, a hangulatot, akárcsak egy színházban. Itt mintha lassabban telne az idő, és megmaradt volna valami abból a régi mozis varázsból, amit máshol már rég elfelejtettek. Itt nem csak tartalmat fogyasztasz, hanem befogadod azt, amit nézel. Talán épp erre van ma a legnagyobb szükségünk: hogy újra megtanuljunk figyelni, lelassulni, átélni. A mozi erre tanít, és amíg lesznek, akik ezért beülnek egy sötét terembe, addig a film varázsa sem vész el.

Budapesten szerencsére még több neves művészmozi is található, melyek egyaránt vetítenek premierfilmeket, régi klasszikusokat és független filmeket is. Legismertebbek ezek közül a Bem mozi, Puskin vagy a Corvin mozi.