És haza majd ki vár?
Kérdem én a bőrömbe kapaszkodva
Mászkálva a boros plafon
Foltjai között.
Ki kapja le rólam azt a mázsás táskát
Amit én pakoltam vállamra
Az esti falak alatt hazafelemenet
A sínek küszöbén kotorászva?
Néhány szem csokipapírért.
Amitől talán kifakadok a vesztem előtti utolsó órában.
És aztán? Otthon mi lesz? Otthon lesz még egyáltalán?
Vagy csak egy kapu és egy fal, egy lépcső és egy ablak, egy ember és egy másik…
És a másik otthon? Ott ki vár?
Az a burok, ami vízbe perget verejték és könnyek okán minden poros fok után.
Ez nem otthon, nem haza, nem egy elképzelt kastély,
Ahol gyerekkoromban vártam apám a bögrével.
Itt a füsttől se lehet látni már a boros foltokat.
Csak pár vita vet véget a belső porfelhőnek.
Azt is felszívtuk.