A rendszer ellensége vagyok,
Ebbe születtem bele.
Tök mindegy, hogy élek vagy halok,
Meg az is mindegy, mennyit, hogyan tanulok,
De már nagyon tele van a tudatom vele.

A rendszer ellensége vagyok,
Jajveszékelve döngetek ajtót, falat,
Egy pánikroham közepette sírok egy kapu alatt,
Aztán másnap életrajzból kéne felelnem.

A rendszer ellensége vagyok,
És elegem van ebből az állapotból,
Mert próbálom kihúzni magam a pácból,
De csöbörből vödörbe, nem javul itt semmi,
Hiába hullnak a diákság könnyei.

A rendszer ellensége vagyok,
Mert tanulni bizony nem tudok.
Az iskolai elvárások bőven meghaladnak,
A rendszer hibájáért meg engem hibáztatnak,
Mikor lesz már vége ennek a baromságnak?
A fene vigye el a hülye képleteket,
Az új fajta érettségit, a műveltségi tesztet,
A magolást, a szenvedést, a vért, verítéket.
Magyarország, mondd, veled meg mi lett?

A rendszer ellensége vagyok, mert a szerelmemnek bajsza van,
Az az előttit is megtaláljátok ebben a halmazban,
De fóliát rá!
Magyarország, hajrá!
Az öngyilkossági rátára viszont nem nézünk rá.
Összeomlik az iskola, meg az idegrendszerem,
Magyarország, mondd, mégis mi lesz velem?

A RENDSZER ELLENSÉGE VAGYOK, PEDIG NEM AKARTAM AZ LENNI!!!
Ahhoz, hogy meghalljatok, muszáj nekem üvölteni?
Muszáj nekem vért és verítéket az asztalra csapni
Mikor tudom, hogy ezeket az éveket vissza nem fogom kapni?

A rendszer ellensége vagyok, és annak születtem.
Ha én meghalok, találnak mást helyettem,
De valaki mindig a rendszer ellensége lesz,
És ha már az, hiábavaló minden, mit tesz.