Ez a Kert a fekete Vásznam,
vaksötéten Fénylik cigarettám végén a hamu.
rég nem Parázslik,
olyan süket; nem Látja mit Dalolnak a néma Villanyoszlopok Az utca innen eső
Túl Oldalán.

Ez az Ágy:;
Szeretkeztek Bennem, de Nem mások.
és nem is Egyedül.
Ma este, majd Talán reggel Mélyebbre ások
paplan-Éber alvó fehér folttá Válok.

A Kert;
Az Ágyon.
A sötét Vásznon,
tár Szét
öltöztet Meztelen vázon
engem fehér, Talán heteroszexuális Talán férfit
és Itt…. Pucéran fekve
csomagol össze,
S állít majd Maga elé,
takarj el velem
Pőre
esti Testét,
ezt a fekete est-Éjt
saját Maga
Mélyre rejtő
Bőrén fekvő
öltözékét
körbe fedő
lap vászon
Testén.

Rá Állitott hamvadt-Égő
Menedék-kép;
vázon megfolyt száraz Festék.

Nyelvét nem beszélőn Német Ajkú,
fehér hím,
Körül metéletlen,
tesztoszterontól
duzzadó
női Keblen
sötétlő Fényes esten
Ébredt örök Álmára,
a lankadtság Agy-ér merev görcsébe
csomózott fekély Kegyében:

Ez amolyan Mindfullnes
önfeledten;
Élj a percben
kötegelten.