Tizenkettő év, de valljuk be!
Nem volt ez annyira rossz, ugye?
Mármint jó, a menzát kivéve,
és az utolsó napot, hol kiégve
kívánnánk azt; „bárcsak ne lennénk,
ebben az állatkertben többet még egy percnél!”

De ha már az állatkert szóba jött…
Kérdésem csak annyi; Hogy sikerült,
a papagájokat összetéveszteni velünk?
A diák eleve úgy tekint az iskolára,
Mint egy koszos és rozoga kalitkára,
Hol tanárok az „alapvető műveltséget”
Fejünkbe tömik, Petőfitől a fajelméletig!

Ha a sziporkázó tudás csak ebből áll,
Visszamondani nem nehéz már!
Ugyanazt mondod, ami le van írva,
és a rosszabbnál rosszabb, mogorvánál
mogorvább tanároknak annyit mondasz:
„Igen, elnézést tanárnő! Én vagyok
a hibás! A tankönyv által leadott
tananyagot agyhalottként
értelmezni nem tudtam!
Nem tudok szabályosan
gondolkodni sehogyan!”

És mindenkinek, ki a bank
Helyett kuporog a ketrecben,
Remélem Pannónia Dicséretét mormogjátok
Csendben.