-Akkor ott fogunk volt találkozni!

-Igen, majd a városligeti Hunyadvár előtt!

A társaság vígan tervezte két nappal korábbi találkájukat. Mind a négy ember nagy lelkesedéssel vetette bele magát a szervezésbe, újabb és újabb ötleteket hoztak fel az egykori beszélgetésre.

-Szerintem nagyon kelleni fog volt korcsolyázni!

-Jaj, hagyjuk már! Minden idők legrosszabb programja volna!

-De én imádnám! Gyorsulási versenyt szervezhetnénk, körtáncolhatnánk…

-Mindig is buzi voltál? – kérdezte egy harmadik szereplő igen agresszíven. Megindította karját és tarkón legyintette a korcsolyázni vágyót.

-Au! Kurva szádat. Visszakanyarodva, mind nagyon élveznénk!

-Az lehet így lenne, de végső soron egymás társaságáért mentünk, csak egy beszélgetés is bőven jó lenne a fák között. – vetette közbe békítően a negyedik személy.

Békítő szavait azonban Legyintő és Korcsolyázó nem hallgatta meg. Második csak kapkodta a fejét azon a pingpong meccsen, ami kialakult kettejük között. Békítő igyekezett csitítani egyre vehemensebb barátait, próbálta ész érvekkel leszerelni egyre inkább egymást tépő cimboráit.

-Ezerszín fából virágot ívó

Kokacserjét finomító

Bűvös narancsot kiváltó

Banánt vágok fejedhez – érvelt Korcsolyázó.

-Éjsötét szempár

Titkokat feltár

Értelmet nem vár

Agya csak úszik, mint ár – kontrázott Legyintő.

-Egymásban hibát kereső

Titkokat közel sem leső

Vad viharokat verdeső

Kusza gondolkodók! – szólt közbe Békítő.

-Felüvölt a jaguár

Fekve színarany kapuján

Gyémánt éket kerget

Én neked barátom, nem hagyok teret. – folytatta Korcsolyázó, ignorálva barátjuk szándékait.

- Amiképp a gólya

Párjára nem rója

Ahogyan pedig Trója

Földnek nem sója

Nemnek számítania nem kell! – mondta kajánul Legyintő.

- Jégen csúszó

Eget vakmerőn karcoló

Hatalmas kibúvó!

Én mondom, csak természetével dacoló! – orrolt meg egy kissé Békítő.

-Bántani próbál

Azt hiszi jól jár

Szenvedni fog már

Meglátja, hogy teszem lóvá! – forgatta szemeit Legyintő. Agresszív természetét mindig igyekezett visszafogni, révén gyakran kikezdték a társaságban. Megrázta fejét, vöröses szőke tincsei lángokként táncoltak körülötte

-Mint griffmadár a napvilágban

Égőszínű tincsorkánban

Kujtorog az értelem

Mire a hajnalkorány eljön, tán előkeresem – élcelődött Korcsolyázó. Somolyogva nyugtázta, ahogy Legyintő dühe egyre gyűl, majd belátja, hogy nem tudja folytatni. Tehetetlen mérgében Második felé fordult.

-Téged meg nem érdekel?

Vitánkban te részt nem veszel?

Valahogy elérhetem

Hogy pattogjál e végzeten?

A tegnapelőttünk kevés jele

Hiányos egy képlete

Megoldásának terére te

Gyere, süketek és némák csenevész egyede! – szállt bele Másodikba.

-Rumvörös liánok közt

Ébenfa karmokon

Táncoló driádok

Eszelős nevetése hallatszik fejedbe

Kavargó tervekbe

Verekvő etetésbe

Hajtja unott képedet

Hogy ilyen létezhet! – fordult Korcsolyázó is Második ellen. Egykor igen közel álltak egymáshoz, de valami eltörött köztük néhány héttel ezelőtt. Ezt a csapatszellem fenntartására igyekeztek elleplezni, de szinte lehetetlen volt. A levegő borzasztóan vibrált.

-Egymás fejét tépítek

Múltba révedtek

A problémát nem értitek

Ha megoldás kell, segítek!

Egy gyenge láncszem hátráltat

Nem hallgatja sirámitok

Csak ráláthat

Ez nem több biz ám, bitor! – savazta Békítő is Másodikat.

-Beszélhetnétek az egykor volt tervekről. Ehelyett engem basztattok, mert meguntátok egymást. Legyintő, egyszerűen nyomoronc vagy, Korcsolyázó te dolgozd már föl, hogy nem kellesz! De te, Békítő, te vagy mindközül a legaljább. Te csak konformista vagy.

Azzal Második feje oroszlánfejjé változott, míg mindenki más egérré vált. Második megrázta sörényét, és örökre otthagyta azokat, akikkel már a töke tele volt.