Történt egyszer, hogy a koronavírus járvány idején egy 42 éves férfi hazaköltözött az anyjához. Közepesen sikeres bulvárújságírói, és egy fárasztó masszőr karrier állt mögötte. Elégedetlen volt önmagával, az életével, de nem akarta feladni. Ezért úgy döntött, hogy a régóta tervezett thaiföldi útjára spórolt pénzéből inkább beszerzi a YouTube-ra való tartalomgyártáshoz elengedhetetlen eszközöket, és kipróbálja magát az online térben. (Ezeket az információkat az ő videóiból lehet tudni.)

Ennek az esetnek már négy éve. Azóta a gyenge minőségű animációk és vágások színvonalából egy több mint 70 000 feliratkozóval rendelkező, a magyar YouTube-on releváns, technikailag is nívós csatorna nőtte ki magát. Az átütő sikereket szatirikus politikai kommentárjai, néhol saját maga által gyártott zenés tartalmai hozták meg, viszonylag hamar. Ez a Dave Világa.

Ő azonban csak egy azok közül, akik a közélettel kapcsolatos véleményük, egészen pontosan a NER-hez való viszonyulásuk által tudnak fenntartani egy csatornát. Elég csak Pottyondi Edina (noha ő igyekszik néhol eltávolodni tőle, de felemelkedését mégis Kövér László kigúnyolása hozta), Györe Zoltán, vagy Varga ” Fair Right” Ádám felfutására gondolni. Közös ezekben a tartalomgyártókban, hogy a NER megosztó mivolta adott teret szellemi termékeiknek. Érdekes látképet nyújt társadalmunkról, hogy pusztán a jelenleg regnáló kormánnyal kapcsolatos véleményéből több ember is karriert építhet, amellyel szemben az emlegetett kormány az őket támogatóknak ad karriert a rendszer támogatására (Megafon). A politikai újságírás szerepét mostanra – kiváltképp a Z generáció számára – ezek az influencerek töltik be, amely egy új, eddig ismeretlen dimenziót nyit a propaganda halmazában.

Ez a jelenség ugyanakkor egyáltalán nem új, tőlünk nyugatabbra már több mint egy évtizede zajlik az online politizálás, azonban Magyarországon csak a 2020-as évekre ért el tematizáló szintet. Ámbár – ellentétben a nyugati politikai internettel – hazánkból egyelőre nagyon kis számban képviseltetik magukat a politikai ismeretterjesztéssel foglalkozó videóesszéisták (Szamizdat, Vénusz Légycsapója). Sokat elárul társadalmunkról az is, hogy mekkora nézettsége van a vlog stílusú politizálásnak, és hogy mennyire kevés videóesszé jelenik meg magyar nyelven. De tényleg ennyire híján lennénk a kíváncsiságnak, ily mértékben nem tudjuk komolyan venni közügyeinket? Vagy ez a probléma egyszerűen rajtunk kívül áll? Ez természetesen nem írható a tartalomgyártók számlájára, akik legjobb meggyőződésüknek megfelelően osztják meg véleményüket a nyilvánossággal, ugyanakkor az ilyesfajta politizálás könnyen elfajulhat (Puzsér-Ábrahám, Dave Világa-Hont András, Varga ”Fair Right” Ádám), és talán kevésbé produktív, mint a korábban emlegetett videóesszéizmus, minekután – általában személyes vélemények, reakciók, esetleg teóriák hangzanak el az adott témával kapcsolatban, mintsem lexikális ismeretekkel megtámogatott érvelések, vagy éppen bemutatók.

A humornak, könnyedségnek van és kell is legyen helye a politikában. Mindazonáltal talán érdemes felvetnünk a kérdés, nem lenne-e nagyobb szükség a videóesszékre jelenlegi társadalmunknak?

Akárhogy is, immáron a YouTube is egy politikai hadszíntér. Aki pedig tevékenyen részt venne e küzdelemben, annak annyi a dolga, hogy megtanul videót készíteni, a többit pedig az algoritmusra bízza.